Az egész ezzel a Mont Blanc nevezetű heggyel kezdődött. Aztán folytatódott azzal, hogy felhúztunk északra, ameddig van szárazföld a talpunk/kerekeink alatt. Na jó, néha hajó is volt, de csak a legrövidebb út, a majdnem egyenes miatt. Aztán 2011-ben megint kellett valami, úgyhogy lett belőle bikafuttatás Pamplonában.

Idénre is kellett valami extrém. Nemrég hallottam a rádióban a katasztrófaturizmusról, de ezeket nem igazán sorolnám ebbe a kategóriába, talán extrémturizmus, vagy mittudomain. A leginkább talán ez a mostani csernobili túra az, ami beleillik a katasztrófaturizmusba.

Hát legyen, megnézzük a lassan 26 évvel ezelőtti atomkatasztrófa helyét. Állítólag a kb. 6 órás túra alatt kapott többlet sugárdózis annyi, mint amennyit egy Atlanti-óceánon való átrepülés alatt be lehet gyűjteni. Azért biztos ami biztos, viszünk egy FÁK gyártmányú (nem szovjet, mert 1995-ös) háztartásba szánt dozimétert, egy kedves kollégának köszönhetően.

Az útitervben a közös nevező Sankt Pölten, a két irányból való megközelítés folyományaként. Az egyik irány Németország felől autóval, a másik Budapest irányából vonattal. Aztán a Sankt Pölten-i Hauptbahnhof után irány Katowice. Aztán egy sör és szunya. Másnap reggel repülés Kievbe, majd bóklászás amennyire az idő engedi, meg sör. Aztán másnap jöjjön, aminek jönnie kell. A túravezetők kivisznek a kb. 133 kilométerre fekvő lezárt zónához (úton, légvonalban 90-100 km lehet), és megközelíthető lesz a betonszarkofág is.

A terv nem teljesen meghatározott része, hogy mit érdemes megnézni Kievben és környékén? Minden ötletet szívesen fogadok.