Azért az utazás, az A-ból B-be eljutás is hozhat fordulatokat, és fontos lehet az "on-line" kapcsolat. Változások történtek a tervben, a közös célpont mégiscsak Bécs lett :) de ez menet közben változott meg, amikor már régen a vonaton ültem. Méghogy az INTJ-k nem rugalmasak :) Mindamellett ez a railjet vonat ez egy jó találmány, ritkán áll meg, gyors, komfortos, és nem utolsósorban elég olcsó.

Bécsből aztán irányt vettünk Katowice felé, természetesen amennyire lehet tempósan. Brno felé vettük az irányt, aztán a határnál elbizonytalanodott a GPS. Megversenyeztettük a GPS-eket, iGO kontra Heidi, de aztán a határátkelés után sikerült megtalálni a helyet. A gabalyodást az okozta, hogy egyszercsak a lengyel határ felé az autópályának vége lett. Heidi az elméletileg létező autópályán folytatta volna, és mindig visszatért volna, de aztán Lengyelországban leszokott erről. :)

Vezetés közben megismerkedtem a sebességtúllépők bibliájával és, hogy hogyan van az, hogy a sebességtúllépők vonatában az első szereplő finanszírozza az összes többit :) (csak az első kap fényképet). Elhangzott az elmélet, és a gyakorlatba ültetéskor újabb érdekes fordulat :) Meglátni és megszeretni a 130 plusszal száguldozókat pillanat műve volt... Rövid vonatba beálltam olyan 170-ig, olyan fél percre... Égi jelként, úgy gondoltam mégse sietünk, visszaálltam 130-ra. 1-2 perc és néhány kilométer után az előttem haladó két autó furcsán állt a leállósávban. Egy anonim autópálya-rendőr kiszedett egy svájcit ?!?! (nem úgy volt, hogy ők csak max, 120-al mennek :) - legalábbis otthon), mögötte ugyanaz a fekete autó, ami mögött kicsit vonatoztam, csak kicsit furcsán kéken villogott, és a benne ülők a svájci sofőr papírjait studérozták...

Egy ilyen kis szerencse után, Katowicéban egy kis helyi pirog és sör elfogyasztása mellett jön a szunya :) Holnap reggel, irány Kiev, repülővel...