Indulunk Csernobilba! Furcsa erzes, egyreszt kivancsi vagyok, masreszt egy kicsit feszult is.  Kicsit olyan, mintha azt mondanam: indulunk a halalzonaba. Rosszul cseng Csernobil neve 1986 aprilis 26. ota.

A turat mar joelore lefoglaltunk (ukrainianweb.com), ido kell az engedelyek beszerzesere, viszont ugy tunik, az egesz latogatas rutinna valt az utobbi evekben, sokan erdeklodnek. A szervezes kivalo, az iroda vezetoje Kanadabol levelezik velem es szervezi a helyi eroforrasokat. Email kuld mindenrol, aprolekosan tajekoztat, valamelyik felmenoje biztosan nemet volt.. J

9-kor indulunk, egy Mercedes kisbusz var, Jurij, a sofor nem tud angolul. A vezetonket majd Csernobilvan vesszuk fel. Velunk utazik egy Marseille-i francia fotos (a kamerait euroban otszamjegyure becsulom..) es egy ir, egy szoke ukran lannyal aki nagy valoszinuseggel escort. Az utobbi eleg jellemzo Kiev-re, sok kulfoldi a nok miatt latogatja.

Jurij a gazra lep (neha 90-el is szaguldunk J ) es irany a zona. Esemenytelen ut, az idojaras mintha a latogatas hangulatahoz igazodna, aproszemu eso esik, es hideg van..Tegnap meg 17 fokban, rovidujjuban lottunk, ma 2 fok van es havazas is varhato. Hosszu, egyenes utakon kozeledunk a celhoz, nincsenek dombok, vagy hegyek, csak lapos erdok. Egyszer allunk meg “pihenni” egy benzinkutnak, bevallalom az ukran “Nova Kola”-t. Hiba volt, a cseh Kofola utan a masodik legszarabb, amit ittam J J

Korulbelul ket oras autozas utan erunk az elso ellenorzoponthoz:

Itt csatlakozik hozzank a vezetonk (Anton) es megkapjuk a belepeshez szukseges okmanyokat.

A reaktor korul a szennyezes mertekeben 3 zonat alakitottak ki, mindegyikbol sorompokkal es fegyveres orokkel. Az egyes zone a legszennyezettebb,  az akkori szeljarasnak megfeleloen, kozeppontban az eromuvel.

Eloszor Csernobil varosaba megyunk, ahol a latogatoi kozpontban a vezetunk roviden elmagyarazza, mi tortent es nehany terkepet es fotot mutat.

Mar itt erzodik, hogy ez egy nem szokvanyos vezetes. Senki sem mosolyog, senki sem nevetgel, csak figyelunk es bologatunk. Az egesz tura ilyen lesz, valahogy erzodik, hogy itt borzaszto dolog tortent, halkan beszelgetunk, neha Anton-t kerdezzuk, aki minden megallonal (osszesen kb 15) elsziv egy cigit.  400000 ember halt meg eddig a baleset kovetkezteben…

Anton Csernobilban lakik a felesegevel, de mivel senki sem tartozkodhat tartosan a Zonaban, 2 hetig vannak itt, 2 hetig pedig Kievben. Csernobilban kulonben meglepoen sok embert lehet latni, a tobbseg azonban katona es munkas, oket is turnusokban valtjak.

Ez szobor az elsokent a helyszinre erkezo tuzoltoknak allit emleket.

Indulunk a  reaktor iranyaba. Eloszor az ut menten allunk meg, itt egy falu allt, amit folddel temettek el, annyira sugarzo volt.

Az utrol lelepni tilos. Anton magyarazza, hogy a betonfeluletek tisztak, mert az eso lemosta a szennyezodest, az utak menten a fold viszont veszelyes, mert oda folyik az osszes csapadek. Pattog a sugarzasmero, az erdo olyan mint barhol mashol, a lathatatatlan ellenseg nem erzekelheto, de tudjuk, hogy ha bemennenk oda, egesz hamar veszelyes dozist kapnank.

Valahol a tavolben egy elhagyott szovjet VHF radar:

Lassan elenk tarul a reaktor. Ismeros a dokumentumfilmekbol de eloben megis mas. Minden kihalt, sehol egy ember. Valahol a belsejeben meg mindig forro a futoanyag,  a szerkezet viszont stabil. A hatosagok egyetlen szogbol engedik fenykepezni, itt all meg a kisbusz es keszitunk par fotot. A sugarzas eros,  400-500 uR/h, legfeljebb 5 percet maradhatunk.

Az ego reaktor 86-ban ionizalta a levegot ami a sarki fenyhez hasonlo jelenseget produkalt. Akik viszont megneztek a fenyjatekot, nem mentek nyugdijba..

Van valami kezzelfoghatalanul felelmetes a latvanyban. Minden csendes. Az ir ficko a szoke novel alig par masodpercre szall ki, utana  gyorsan be is ülnek a buszba, mintha  abban keresnenek vedelmet.

Indulnunk kell, elhagyjuk a reaktor kornyeket, irany Pripyat, a szellemvaros.

50000 ember elt itt,  oket evakualtak nehany nap alatt a katasztrofat ovetoen, hivatalos statisztika nincsen a fertozes mertekerol, de eleg durva lehetett. Azota a varos kihalt, drot es betonkerites veszi korul, egyetlen katonai ellenorzoponton kereztul kozelitheto meg, itt 2 rendor es ket kutya posztol. Nem egy “dream job”.

A tuzoltoallomas, ahonan az elso tuzoltokat riasztottak:

Elhagyott jarmuvek:

Szovjet utcadiszek:

Uszoda:

Elhagyott tombhazak. Lassan mindent benonek a fak es bokrok. Sajnos az epuletekbe nem engednek be, mert az allaguk veszelyes.

Megpillantjuk az elhagyatott “vidampark”-ot a hirhedt oriaskerekkel.

Ez az egyik legszennyezettebb resz, a csupasz foldon tobb mint 1000 uR/h sugarzast merunk. A terep nem gombaszasra valo, az biztos.

A kerek majus elsejere keszult, de a baleset miatt sose kerult atadasra, a forgohintaval es a dodzsempalyaval egyutt.

Eleg keserves kepet vagok, dehat ez ilyen:

Szovjet emlekek:

A kikoto:

A korhaz egy szuloszekkkel a szabad eg alatt:

Aruhaz:

Nehany cipo 26 eve itt hever:

Ezekkel a robotokkal takaritottak a reaktor kornyeket:

Utolso megallonk a kiuritett telepulesek emlekere allitott memento. Minden tabla egy kiuritett falu vagy varos nevet hordozza.

Az utolso ellenorzopontnal elkoszonunk a vezetoktol es indulunk vissza Kiev-be.  Viszlat Csernobil! Az elso es remeljuk utolso komoly atomeromu katasztrofa helyszine meg evezredekig fertozott es lakhatatlan marad.