Zdrasztvujtye! :)

Szóval, kezdünk alkalmazkodni a környezethez, a cirill már nem annyira fárasztó, és a környéken való tájékozódás is könnyebben kezelhető. A mai nap fő célpontja egy katonai lőtér, Kievtől kb. 25 kilométerre, Brovari-tól még picit keletebbre.

A tömegközlekedés nagyon olcsó, időnk van, és amin nem lepődünk meg, hogy a metróban ugyanolyan szerelvény vár minket, mint Budapesten :) Aztán még 30-40 perc buszozás és 5 perc gyaloglás. A lőtéren nem annyira katonai a fegyelem, valójában egy ranch, ahol leadjuk útlevelünket és megkeressük a legalább két darab lőteret.

A lőteret már hangról megtaláljuk, első körben nem a pisztolyok érdekelnek, hanem az AK-47 és a Dragunov, ami erős jóindulattal már egy belépő szintű mesterlövész-puska.

A lőtérvezetők elég tapasztaltnak tűnnek és az érdeklődést pozitívan nyugtázzák, ha kéri az ember engedik megtölteni a tárat. Az érzékelési funkcióimat kihegyezve elmondhatom, hogy az első kövek akkor gördültek le a vezető szívéről, amikor az ember nem markolássza az elsütőbillentyűt, hanem célzás előtt a mutatóujja egyenesen áll. Kis technikai ismerkedés a Dragunovval, szűzkezelés lőszer nélkül, aztán jöhet a 300 méterre levő céltábla. Itt még nem igazán kell használni a célzó-nézőkén a kompenzáló paramétereket. Az első visszaütés hatásos, ez mégiscsak egy katonai lőszer, egyenesen bestiális, de a végén mosolyog az arcom, 10 lövésből 5 db. 10-es 5 db. 9-es.

Csöppet lazább a hangulat, a lőtérvezető is látja, hogy láttunk már lőfegyvert közelebbről, jöhet az AK-47, egy-egy lövés módban, majd teljes automata. :) Elsőre furcsa, puhább ütések, teljes automatán pedig ügyelni kell a kompenzációra, mert felfelé igyekszik a csöve :). Ami még egy nem utolsó élmény, hogy normál lőtéri körülmények között EU-n belül nem lehet teljesen automata fegyvert kipróbálni.

Visszafelé azért még kipróbáljuk az ukrán rendőrök pisztolyát, a Fort-12-t (http://en.wikipedia.org/wiki/Fort-12). Meglepően pontos pisztoly, leszámítva a hibámat, hogy hajlamos vagyok lefelé kompenzálni elsütéskor a csővel, aminek semmi értelme. De még így is mosolyog az arcom, hogy 24 méterről volt 10-es lövésem is :)

A ranchban az volt még jó, hogy étterem is üzemelt, tehát egy erős félnapos programba egy laza ebéd is belefért, majd egy kis fényképeszkedés tiszti ruhában.

Lassan csordogáltunk vissza metróval, megnéztük a kilátást a Dnyepperre közelebbről, a magaslatról.

Kis ejtőzés után, egy helyi Vodka-nak nevezett kocsmában ülünk, és szerkesztjük a videót és a blogot :) Ja, és isszuk a sört! Holnap végre Csernobil!